Ugyan most már Karácsony elmúlt, de a még Jézuska érkezése előtti minisorozatom a békésszentandrási főzdével folytatom. Mielőtt az új gyümölcsös ünnepi sörre térnék rá, egy dicsérő szót az Ogre barátunkról elkeresztelt sörre is engedjen meg a nyájas olvasó. Megfogadtam, hogyha a bejglisütés és a karácsonyfaállítást kipipálom, akkor nyugodtan leülök és megiszom egy korsó egyszerű, őszinte sört. Idén a bejgli ugyan már rutinból ment, de a fenyőfát idén olyan furcsa irányváltásokkal rendelkező törzzsel áldotta meg az erdészet, hogy befaragása este 9-től fél 1-ig tartott... Fél 3 körül, amikor már minden elő volt készítve, hogy reggel a csillogó gyerekszemeket fogadhassa (és ezért aztán tényleg megéri), már hullafáradt zombiként zuhantam be a kanapé egyik hívogató karfája mellé, és úgy, de úgy vágytam már egy sörre, ami jelzi, hogy a koncentráció lazulhat, a sárga villogó és a másodfokú viharjelzés érvényét veszti. És erre a hangulatra az Ogre igazi házisörös, harapható ízvilága talán a legjobb volt.

Békésszentandráson már hagyomány a karácsonyi sör, amit valamilyen gyümölcsös alapon erjesztenek. 2 éve a Pentapple egy kellemes almás-sütis vállalkozás volt, a tavalyi vérnarancsos azonban nem igazán sikerült. Idén a megszokott 3,7% alap helyett - amire az eddigi gyümölcsös söröket készítették - egy 5,6%-os láger lett vörös áfonyával bolondítva, ami sokkal közelebb áll egy német területen megszokott ünnepi sör karakteréhez, és a téli szezonhoz is. A vörös színben pompázó, közepesen múlékony habbal rendelkező sör címkéje nekem Kosztolányi: Gipszangyal című megható karácsonyi novelláját juttatta eszembe, az illata meg a 80-as évek egyik slágerét, az ET-ÜD, az Erdei Termék Vállalat üdítőinek erdei-gyümölcsös változatát villantotta föl. Intenzív kicsit rágós, gyümölcsös édesség mögött azért érezhető némi fanyar és keserű aroma is.

Az ízben ugyanez a gyümölcsösség a domináns, és a testesebb sör 5,6%-os alkoholja sem érződik ki a az áfonyás ízvilág mögül. Minden tekintetben azt adja, amit ígér, egy kicsit retro látvány- és ízvilággal megáldott jól és könnyen iható sört. Nekem a gyümölcs fanyarságának és a komló keserűségének az íztalálkozásánál érződik ki egy furcsa bukfenc, amit nem tudtam igazán hová tenni. Van egy pont, ahol röpke pillanatra összevész a könnyed gyümölcsös üdítősség és a komló határozott keserűsége, aztán, mikor ez elmúlik, akkor már újra felhőtlenül élvezhető a sör. IPA- és csehsör-rajongók nem fogják szeretni, de zserbó mellé üdítőnek abszolút korrekt darab, csak a helyén kell kezelni. A békésszentandrási gyümölcsös sörök hagyományának méltó követője, még Karácsony sem kell hozzá feltétlenül.