Minap jelent meg az indexen egy cikk, amelyben a szintetikus élesztőről írnak, amely forradalmasíthatja a söripart. Tulajdonképpen arról van szó, hogy angol tudósok (komoly állami támogatással) a sütőélesztőnek (Saccharomyces cerevisiae) módosítják a génállományát és emiatt ellenállóbb lesz, és - élesztőgombák számára - extrém körülmények (például magas alkoholtartalmú oldat) között is végzik a dolgukat és leerjesztik akár az utolsó gramm cukrot is. Az index vélhetően az angol Telegraph cikkéből dolgozott, de nemcsak az angolok járnak új utakon ebben a tudományágban, hanem a Technische Universität München (TUM) Sörtanszéke is, ami a világ talán legnagyobb élesztő-génbankjával rendelkezik, és nekünk, egyszerű sörivóknak természetesen a Weheinstephaner márkanév miatt lehet ismerős. Erre a kis írásra akadtam az egyetem honlapján, (innen a kép is) ahol már tavaly egy 20 fős student-team dolgozott egy professzor vezetése alatt, hogy genetikai úton előállított élesztőt hozzanak létre. Sőt a genetikus csipet-csapatoknak a Massechusetts-i Egyetem évente egy kis versenyt is rendez (iGEM = International Genetic Engineered Machine), hogy bemutathassák tudásukat a géntechnológiában.

2012-ben a már említett müncheni egyetem iGEM csapata megfőzte az első Synbio Bier-családot, melyben egy olyan szintetikus élesztőtörzset használtak, amelyek ellenállóak voltak az alkoholnak és a fénynek.

Természetesen az élelmiszer- és ezen belül főként a söripar egyből rávetette magát a felfedezésre, hiszen újabb milliókat spórolhat az amúgy is végletekig olcsósított tömegsörökön.

És hogy mindez hová vezet, azt talán csak az utópista sci-fi regényekben írták meg látnok eleink. Bár nem érzem magam látnoknak, sajnos van egy olyan rossz előérzetem ("I have a bad feeling about this" - hogy Obi-van Kenobit idézzem), ha nem leszünk résen, akkor - akár az űrhajósok - hamarosan a saját vizeletünket fogjuk visszakapni szépen csomagolt, színes címkés palackokban, és ihatjuk bután belevigyorogva a "szép új világba"...