Valószínűleg maga Lady Agatha volt nemszeretem viszonyban a sörrel, ezért nem mutat különösebb érdeklődést e 'munkásital'* irányába hőse, akit persze parodisztikus módon, a krimiirodalom nagy detektív elődjeiből kalapált össze bizarr, szinte már frankensteini módon, aki így lett egyfajta ellen- avagy kifordított Sherlock Holmes: kicsi, kerek, modoros és piperkőc. Kimagasló intelligenciájukon túl talán csak hiúságukban mutatnak némi rokonságot. Az ínyencség monsieur Poirot számára - a franciás konyha mellett - a csokilikőrt, a fekete ribizli szörpöt, és nehezebb pillanataiban, mikor igazán kirúgott a hámból, a mentalikőrt jelentette.

Nézzük ezt el nekik (Christie-nek is, Poirot-nak is), elvégre lemaradtak a 20. század végi sörforradalomból, A. C. korában pedig talán még nem volt sikkes egy középosztálybeli, egy úrhölgy részéről a sörfogyasztás.

Poirot nem hogy nem kedveli a seritalt, egyenesen averzióval viseltetik irányába, erről szép példát találunk Lady Agatha egyik legnagyszerűbb munkájában:

"Amikor Georges bevitte Hercules Poirot-nak Morton rendőrfelügyelő névjegyét, belga barátunk meglepetten húzta fel szemöldökét.

-Vezesse be, Georges, vezesse be. És hozzon... mit is szeret a rendőrség?

-Sört ajánlanék, monsineur.

-Borzalmas! De angol! Hát hozzon sört.

(...)

-Georges lépett be egy korsó sörrel. Poirot szünetet tartott, majd így szólt:

-Egy kis frissítő, kedves felügyelő úr. Nem, nem, muszáj... ebből nem engedek.

-Köszönöm szépen. Ön nem tart velem?

-Én nem iszom sört. De egy pohár sirop de cassis-t... az angolok, úgy vettem észre, nem szeretik.

Morton felügyelő hálás tekintettel simogatta a sörét."

Részlet: Agatha Christie: Temetni veszélyes

(Európa, 1970: 154-157.)

*

Hogy hogy kerül mégis a csizma az asztalra, à savoir, monsieur Poirot kerek képe egy belga sörkülönlegességre?

Nem tudjuk, mi járt az Ellezelles-i belga sörgyártók fejében, talán nem ismerték a monsieur tartózkodását a témában, mindenesetre meg- és beletettek mindent, hogy elnyerjék vele az édesszájú kis kopasz belga tetszését: jómagam túl régen kóstoltam ezt az angolokénál édesebb stoutot, így másokra hagyatkozom (és nagyjából egyet is értek velük).

Recenzensek (beeraday.net) szerint - természetesen - erősen malátás, mégis rejtetten édes ízvilágú stoutról van szó, mazsolás és ánizsos, csokis - Toffee-s jegyekkel, meglepő, lucfenyős (!) aromával. És persze a komló is, mint Poirot agyának gépezete, megállás nélkül, csendesen pörög a háttérben. A német tölgyfahordó pedig úgy vet neki ágyat, mint ahogy kora esténként Poirot-nak az inasa, Georges, Whitehaven Mansions-i rezdenciáján.

Összességében mégis rejtélyes, megfejthetetlen az összhatás - tanácsos lassan kortyolgatni, hátha egy ihletettebb pillanatban egyszer csak összejönnek az ízek egy szájzugban, mint tettesek és szemtanúk a könyvtárszobában, és egyszer csak összeállnak kerek egésszé a részletek.

Kicsi, kerek és eszes erős
Alk.: 9%
 << forrás: flickr.com  >>

A nemzetközi szakirodalomban (ratebeer.com) elég jó helyezést ért el, de nem mindenki áradozik róla, lássuk pl. Ogre, blogunk örökös külső tagjának kritikáját:

"Teljesen fekete színe van, aminek a tetejét egy világosbarna, vastag és nagy buborékokkal teli hab fedi be, ami elég gyorsan eltűnik, de egy vékony takarót hagy maga után. Illata szinte alig érezhető, kakaóporos, kissé gyomorkeserűs és füstös. Első kortyra keserű csokoládé, aszalt szilva és néhány gyógynövény érződik, aztán jön egy adag frissen darált kávé, édesebb pipadohány füstje és nedves földes, keményfás aroma. Elég sűrű, olajos teste van és sok apró, pezsgőszerű buborékokkal van tele. Utóíze olyan, mintha egy olyan pirítós kenyérbe harapnánk, amit keményfa nyílt tüzén, nyárson pörzsöltünk, száraz és közepesen hosszan tart. Érdekes főzet, de a kategóriájában szerintem a középmezőnybe tartozik" 
(Ogreface)

avagy

"Poured dark brown-black with a creamy, fine beige lacing head. Aroma of roasted grains, honey and some herbal perfume. Sweet caramel and roastyed grainy flavor with hoppy, dry oak and spicy aftertaste. Nice one."
(armando)

illetve

"A híres nyomozóról elnevezett sör állítólag az egyetlen belga típusú stout...És ebben van is valami... A sör egyszerre hozza az angolszász stout-ok, illetve a belga dubbel-ek karaktereit...
Kitöltve mélybarna, mármár fekete az italunk, egy véshetöen stabil, krémes és szivacsos, tömött bézs habkoronával. Illatában gyümölcsös, szilvás, melyhez társul a kávés-étcsokoládés, pörkölt gabonás jelleg. Ízleléskor az elsö csalfa pillanatokban a belga dubbel sörök kakaós-szilvás, élesztös jegyei tünnek fel, ám rögtön beugrik a képbe az angolszász stout söröknél megszokott ,jellegzetes pörkölt és étcsokis, kissé dohányos, olajosan égett zamat. A kettö íz-zamat kombinációja remek és izgalmas, nem utolsó sorban pedig nagyon jól esö. Erre akár még rá is foghatjuk, hogy finom..."
(u.ő )

avagy

"This beer rocks. Belgian Stout? Interesting and deliscious. The nose is sweet and malty. Dark, rich cocoa notes. Hints of toffee, molasses, licorice and unknown spices. Nice, warm alcohol aroma in the glass. This midnight black beer has a creamy khaki colored head. Fully lasting with excellent lacing. The flavor is just great. Rich, creamy and malty up front. Smoothly bitter on the back side. Perfect balance of malt and hops. Notes of licorice/molasses. Plenty of alcohol. Full-bodied with a silky mouthfeel. Lively carbonation. Long, very dry, alcoholic finish. Great beer. Enjoy a bottle on a cold night in front of a warm fire."
(hopscotch)

avagy

"Az illata finom likőrös, édes illat, melyből lassan mezei virágok, vadvirágok fojtó szaga is előmászik. A sör majdnem szénfekete, ahol már csak egy-két centi van belőle, ott némi vörös-barnás árnyak jutnak át rajta. A habja sűrű sárgás, paplanszerű, és hamar elmúlik, csak egy vékony hártyát hagy maga után.
Kellemesen közepes karbonációval nyit, melyben érdekes, fűszeres ízek öltenek testet, majd igen hamar befordul az erősen pörkölt maláták utcájába, miközben megkondít egyetlen ritkán használt ízlelőbimbót, ami valamiféle fülledt sajtos fermentációt hivatott regisztrálni.  A végén becsületes és egyértelmű, de nem valami izgalmas keserűség veszi át a főszerepet."
(TonyCaviar/Folyékony kenyér)

Egyszóval, mint látható, "megosztó személy" maradt Poirot, a regényhős sem keltett egyöntetű rajongást regénybeli szereplőtársai között. Mi azért igyekszünk újrakóstolni őt, ha nem is mindegyik krimije után. A Függöny című búcsúregény mellé mindenképpen javasolható, ebben köszön el tőlünk a vén detektív.

*  Monsieur Dushamen et., legalább ebbe ne köss bele, idézőjelben van!