Jelentjük, a Főzdefeszt kinőtte a gyerekbetegségeket. Nincsenek nagy sorok, hideg és jó minőségű a sör, és úgy tűnik az időjárás is kegyes, mert tegnap igazi fesztiválidő volt.

Csodás őszi estébe hajló monstre sörutazásunk a sajtótájékoztatóval indult, ami a Zappa belsejében kapott helyet. Itt többek között budavári sörfesztiválon prezentált szánalmas tojásos lecsó helyett bemutatkozott a Barcagi Duplabakhoz kreált sörkorcsolya, aminek a meghívott újságírók és a pultos lányok körében is sikere volt. Utána már indultunk is a az UP-vel, az FK-val, és a KK-val végigjárni a placcot, de sajnos mindenre nem maradt se idő, se befogadó kapacitás.

Ami kimaradt és nagyon sajnáljuk: a Zip's Brew - bár ők igazán high tech sörfőzdét árulnak - Golden Ale-je egy gyönyörű, illatos, erős ale. A Sörmanufaktúra kihozott egy szép búzát a Kapuzinertől és csapon volt a Mönchshof Schwarzbier-je , amit még februárban kóstoltunk náluk. Lemaradtunk a Beerbier által prezentált angol sörökről és a Bohémia és Pivo által elővezetett cseh remekekről. (persze ez nem a Dreher által terített népi Kozel). És persze a Bors már Várban kóstolt söreiről valamint Bandusz Köleses söréről se feledkezzünk meg.

Új korszakba lépett a kisüzemi sörfőzés. A két, talán leginnovatívabb középnagy főzde, a fóti (Sörapu) és a békésszentandrási a különleges és ízesített söröktől túlcsordult értő közönség kívánságára nyitott a hagyományos ivósörök piaca felé. A fóti Oktoberfestbier neve kicsit csalóka, mert nem a müncheni, hanem sokkal inkább egy cseh pilses, speciálos vonalat képviseli. A békésszentandrásiak meg megfőzték a már-már mémnek tűnő, Ogre Sörét, ami egy cseh típusú sör. Nem olyan száraz, mint egy valódi cseh pils, sokkal házisörösebb, frissebb. Engem inkább a frankföldi pilsekre emlékeztetett, amiknek van egy zöldségesen fanyar ízvilága, és emögött bújik meg a malátaédesség és a komlókeserű.

IPA-vadászat: A miskolci Serforrás tokaji aszús Korty-a mellé a Serforrás IPA-t is bekóstoltuk, és a tavalyihoz képest sokkal jobban összeérett, valamint a komlózása is markánsabbnak tűnt. A cseh söröknél a Kocour atomszáraz és keserű IPA-ját, is megízleltük, ami sokaknak volt nagy kedvence, de nekem továbbra is a gyümölcsösebb darabok jönnek be. A Hopaholic sátorban már várt minket Gergő, azaz Armando a Grabanc 5. generációjával, ami idén egy kicsit lightosabbra sikerült. Illatában sokkal inkább muskotályos szőlő és barack dominál, a grapefruit és mangó vad illatai csak a háttérben kacsingatnak ránk. Armando jobban koncentrált a Freaky Wheaty Grabancra, ami egyszerűen szenzációs lett. Nekem abszolút első helyen van, pedig még nem értünk a végére. Az IPA megbolondítása úgy történt, hogy Weihenstephanból hozatott búzasör-élesztőt és harmadrészt azt adta hozzá az IPA jól bevált élesztőjéhez. Ebből valami őrület jött ki. Megvan a sörben a búzasörök banános-észteres enyhe citrusos illata, és remekül párosul mindez a vad amerikai stílusú atomkeserű IPA-s ízekkel. A Schneider TAP5-hoz, a Hopfenweisse-hoz tudnám hasonlítani, csak ez pont az inverze annak, hiszen abban a búzasör bújt IPA-ruhába, a F:W. Grabancnál, meg az IPA vette fel a weissbieres álcát. 

Porter és Stout: A Sörforradalom rohan, robog és mindent magával ragad. Két feltörekvő házi sörfőzde már - ha nem is a saját főzdéjében - nagyban is megfőzte a söreit. valahogy így volt ez annak idején, a 70-es években az USA-ban. A Street Food Show-n már bemutatkozott a Hara Punk, a Papap O'Hara két fiatal alkotója az új főzettel. Tavaly még az ifjonti hév miatt túl sokat akartak egyszerre beletenni a sörbe. Idén már sokkal egységesebb és tisztább koncepció szerint haladtak, és a győrzámolyi Borsnál főzték meg a Papap O'Hara új verzióját. Az igazi punkos, Trabantból csapolt Porter nagyon szép és egységes lett. Illatában tejszínes eperfagylalttal indít, ami egészen meglepő egy Porternél. Utána azért előmásznak a pörkölt malátás, csokis illatok, és a presszókávés ízek mellett, egy fanyar étcsokis zamat és határozott keserű zárja. Szép, egységes jó koncepció, remek kivitelezéssel. A Fuller's London Porter jó, de nagyüzemi neskakaós ízei után igazi friss és új világ. A végére hagytuk Kiss Tamás-Hopfanatic 12%-os, brutál erős Russian Imperial Stout-ját, az Angry Beast-et. Azóta, hogy tavasszal a KK-val megkóstoltuk a házi változatot, ami Rozsnyón Grand Champion lett, Tamás a csepeli Rizmajernél nagyban is megfőzte a fenevadat. Ez a változat sokkal egységesebb, a komlózása és az aszalt gyümölcsös szupergazdag ízei annyira egyben vannak, hogy szerintem jobb lett, mint az ősváltozat. Olyan krémes kávésság és pörkölt malátás csokoládéözön tolul még az orrunkba és az ínyünkre, hogy ha a Freaky Grabanc nem lett volna, biztos ezt tesszük meg magunkban a fesztivál sörének. És még a címkéje is igen rendben lévő.

Két év alatt felnőtté vált a Főzdefeszt, és most már egyértelműen a hazai sörkultúra irányadóan és megkerülhetetlenül legfontosabb rendezvénye. Gyertek és igyatok, és meséljétek el mindenkinek, milyen az igazi sör...