"A Magyar Digitális Képkönyvtár 2008-2009-ben az Országos Széchényi Könyvtár irányításával és 48 magyar könyvtár összefogásával jött létre. A folyamatosan bővülő digitális képgyűjtemény kialakítását a Reneszánsz Év keretében az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta."

 Írd be a keresőbe hogy 'sör' és turkálj a közel száz régi, sörös tematikájú plakát, képeslap közt!

Közben Krúdy Gyula dörmög a bajsza alól (részletek: A pincér álma).

Sörkatakomba
Budapest. 8. kerület. Puskin utca 6., kerthelyiség

Farag Géza 1914-es plákátja
báró Napcsa Elekné Uradalmi Sörfőzőháza Újaradon

"- Igen, ha jó sört mérne Lajos barátunk, - kiáltotta megint ama törzsfőnöki hang, amely mindig általrecsegett a többin és ugyanakkor megkavargatta maradék sörét poharában olyanféle mozdulattal: mintha egy csepp sárga lét sem akarna magától elvonni, pedig valamennyi sörivó tudja, hogy az ilyenféle maradék csak illuziója a toroknak; bajuszfestésre jó; inkább újabb szomjuságra gerjeszt és a hangnak ád valamely puffogó, rekedt lendületet, amely a csappal megcélzott söröshordó első hangjaira is, meg az utolsókéra is egyszerre emlékeztet. - Igen, ha Lajos barátunknak volna annyi esze, mint a királyutcai Weisz Tóninak, aki kikönyörögte magának az öreg Dréhertől, még az Antaltól, hogy az úgynevezett svecháti Láger-Biert, a világ legzamatosabb sörét egyedül ő mérhesse Pesten! - puffant a hang mindennap, mint akár a söröshordó odakint az ivóban."

 
Gambrinus étterem, 1915
(Budapest. 7. kerület. Erzsébet körút 27.)

 "Fridolin a délutáni csendben közelgett billiárd-dákóval az órához, mintha most következett volna el annak az ideje, hogy az órával négyszemközt maradván, gonosz lélek módjára azt megfenyítse, mint a gyermekkel vagy kiskutyákkal szokás tenni. A billiárd-dákóval valamely különös megszokottság révén öt perccel előretolta a mutatót, mert kézzel nem érhette volna el, aztán meghuzogatta azokat a fakó-zöldre kopott zsinegeket, amelyek az óra aljából kifityegtek, mint például az öreg szerkesztő cipőzsinórjai, aki minden szerdán és szombaton betért a vendéglőbe a közeli nyomdából és pörkölt-lében két félkeményre főtt tojást evett és megivott hozzá egy korsót és három «metszetet», mert hiszen az első korsó sört tulajdonképen az utánuk következő «metszetekért» szokták a megállapodott, céltudatos vendégek fogyasztani. Az öreg szerkesztő megjelenéséről tudta tehát Fridolin, hogy ebéd után az óra felhúzása következik. De hogy miért igazította mindig előre az órát Fridolin, ezt csak az tudhatta, aki mult időt, életet, szeszélyt ismer. Az óraigazítást Fridolin még kávéházi markőr korában szokta meg, amikor fodros-bodros fiatalember volt, telve reménységekkel és a billiárdozó vendégeknek mindig többet számított ötpercecskével, persze csak olyankor, ha a billiárdozó vendég a játék izgalmában levette szemét az óráról.

Nem volt tehát mindig ügyefogyott öregedő pincér Fridolin."

Mért nem járt Krúdy kávéházba?

...Teremtett lélek se volt rajtunk kívül a Bécsi Sörházban. Az ódon boltíves falak, a várszerűen épített, ívben csúcsosodó mennyezethez jól illett volna a vakolatlanság, hogy a csupasz téglák rozsdavörös színe még inkább azt a benyomást keltse, mintha ősi lovagvár pinceborozójába lépett volna be a szívesen látott vendég, vértezetten és sisakkal a fején, míg toporzékoló lovát künn hagyta, csatlósára bízva, az ámbitus előtt! ...  Talán éppen ez a középkori hangulat fogta meg Krúdy Gyulát annyira, hogy olyan nagyon szeretett idejárni? Vagy egyedül, vagy velem. Ki tudja?  A kékkötényes csapos szó nélkül hozta a két krigli sört, rendelést sem várva, a belső szobába, amelynek egyik pirosabroszos nagy kerek asztalánál letelepedtünk. Ösmert már minket.  Kívülről már beszűrődött az ablakokon a pesti gettó zsivaja, de ez egyáltalán nem zavarta a nagy magyar írót. 
– Látod – törte meg a csöndet, miután megízleltük a frissen csapolt sört -, én az utóbbi években sohasem járok kávéházba. 
– Miért, Gyula bátyám?  – Gondolhatod, hogy megvan a maga oka... Mert, nézd csak... te rendőri riporter vagy... írtál már, ugye, többször arról, hogy valaki betért reggelizni a kávéházba... a pincér hozta a kávéját... a reggeli lapokat... s alighogy olvasni kezdte a pasasér az újságot... hirtelen lefordult a székről... és meghalt... megcsapta a guta... 
– Hogyne. Talán két, vagy három eset történt az utóbbi években. 
– Na látod. De ugye, az nem fordult még elő sohase, hogy valakit kocsmában üssön meg a guta hirtelen, sörözés, vagy csöndes borozgatás közben? 
– Nem, Gyula bátyám – feleltem mosolyogva, de belül egy kicsit megdöbbenve –, az még nem fordult elő. 
– Na látod. Ezért nem járok én kávéházba...

 (Ez utóbbi szöveg Matskássy József tollából származik)