Újabb sörbúvárokat avatunk, fogadjátok őket szeretettel!

Már régen készülődtünk a komával egy nettó sörös Prágai látogatásra, semmi zavaró általános városnézés - he-he -, csak és kizárólag sörturisztikai célpontok felkeresése és az ehhez kapcsolódó gasztronómia. Sörtúránk tervezgetésekor két cél lebegett a szemünk előtt. Az egyik, ismerkedés az újhullámos cseh vonallal, amihez az internet szolgált forrásul, a másik egy Urquell összehasonlító kóstolás különböző helyszíneken, melynek alapját a Hagymásy András féle Prágai kocsmakalauz adta. (Ezt egyébként a feleségemtől kaptam ajándékba, és igen csodálkozott, amikor bejelentettem, hogy a komámmal tervezem megvalósítani az élményt, nem vele, hiszen olyan prágai látogatáson már úgyis voltunk.)

Gyors és zökkenőmentes autókázás után már fél tizenkettőkor az egyik nagy kedvencemet, a Potrivíni sörgyár remek stout-schwarzbier hibridjét, a Merlint kortyoltuk - végre csapolva - az U Právdu-ban! No, nem is okozott csalódást a remek földes, pörkölt ízével, mely melegedve erőteljesen testesedik, gyümölcsösödik.

A szállás elfoglalása, kis pihengetés, ja meg némi Vencel téri kolbászozás után következett az általam nagyon várt Kulovy Besk a maga fantasztikusnak ígérkező választékával. Erősen kezdtünk a varnsdorfi Kocour főzde, japán vendég mestere által főzött Samurai Ipa-val.

Nagyon laza, elegáns sör, ízében cédrus, narancs, és a végén süvít a komló, nagyon jó ivású, remek darab! Ha lúd hát legyen kövér, a következő tétel BrewDog Saint 5 Am. IPA.

Szinében amber szerű, belekortyintva komló orgia köszönt, ami átcsap egy nagyon intenzív málnás gyümölcsösségbe, tömény és finom, a szesze pedig csak 5%. Érdekes módon melegedve savanyodik, romlik az ízképe. Bohóckodtunk még ezután valami cseh sörrel amit mi porternek rendeltünk, de kiderült, hogy "csak" egy fűszeres láger, de az előzmények tudatában említésre nem méltó.

 
Megfáradt harcosként haza sétáltunk, majd kis pihengetés után neki indultunk az esti bevetésnek. Már délután kiszúrtam, hogy a tőlünk két sarokra lévő ír kocsmában Velvetet mérnek (cseh ale), rá is repültünk. (Közben utánanéztem, a Staropramen gyártja és alsóerjesztésű.) Sehol máshol nem találkoztunk vele Prágában csak itt. Kicsapolva gomolygó tejszínhab, illatában limó, kortyolva édeskés, süteményes malátásság, savanykás lecsengéssel. Szerintünk inkább érdekes mint emlékezetes volt!

Újabb Vencel téri kolbász után elindultunk a másik nagy sörgyűjtőhely a Zly Casy irányába. Az út hosszú volt, megpihenni beültünk egy fiatalos, pub szerű helyre. Sajna a nevét nem jegyeztük fel. Itt végig kóstoltuk az egyik kedvenc cseh söröm a Svijansky Rytír testvéreit (Knezna és Máz) meg sem közelítik a lovagot, kár volt velük vesződni, viszont a néhány négyzetméteren rengeteg és csinos helyi erőt észlelünk; legalább ennyi! A Zly Casy-ba érve elfogyott a lendület, valamit maszatoltunk még, de már nem voltunk az érzékelésünk csúcsán, majd a legközelebbi Prága túrán jobban figyelünk és megírjuk, bocsi!