A hazai kisipari sörfőzés (egyelőre még) partizánjainak hála (ezúton köszönet az élményért) megkóstolhattunk három egészen különböző, de a maguk termékcsaládjában egészen jónak tűnő, a gyászos hazai viszonylatban pedig egyenesen gyártósorra kívánkozó terméket: egy bittert, egy IPÁ-t (újabb IPA Magyarországon!) és egy stoutot.

A címmel ellentétben nem jártunk a főzdében, szupertitkos körülmények közt, előre többször egyeztetett helyen vehettem át a 3 rejtélyes üveget, mindennemű jelzés nélkül. Azt az instrukciót kaptam, hogy a bitter és a stout ugyanolyan csatos palackban van, de ha fény felé fordítom és nagyon sokáig nézem, akkor a bitter kissé világosabbnak hat.   
-Düs.

►    YORKSHIRE BITTER

Ebben csak úgy mászkálnak a komlók! - kiáltott fel gyerekes elragadtatással Duchemin kollégám, miután mindent lesprickolt vele, ahogy kinyitotta. Miközben egyikünk felmosott, a másik - szűrön át - kitöltötte ezt a mustosan zavaros, mégis könnyed sört... Hát behunyt szemmel olyan volt, mintha középkori lovagi tornán vennék részt, de a durva és súlyos vértezet alatt habkönnyű selyembélést viselve... Igazán a férfiak cukrászdájába illő szomjoltó. Kissé riasztó kinézete ellenére kerekre lecsiszolt alkotás, harmonikus, gazdag ízvilág.

Jómagam még kevésszer ittam Bittert, de emlékeim szerint mind kissé világosabb volt. Ez fantasztikusan jól hozta az angol-ale-es ízvilágot, de annál jóval élénkebb, szénsavas volt. A gyártó azzal riogatott, hogy markánsan (fejleszakítóan) keserű lesz, de nem tűnt kimondottan annak, hanem a komló kellemes illata annál inkább jellemezte.
- Düs.

►    IPA

Külsőre - szemmel és orral - abszolút IPA (bár szörnyen zavaros, teherlifteznek benne mindenféle dolgok), a beltartalom pedig messze elmarad a kívánatostól. Ő itt egy álruhás betolakodó, a komló csak laposkúszásban tör előre  benne, csak mire kiiszod a poharat, bújik elő, akkor is félszegen.
A jó IPA mindig rendkívüli, egy született, harsány különc, ő a rézfúvós szekció a szimfóniában, ez itt még csak egy félrehangolt, billegő zongora, egy nagydarab pattanásos kamasz, akiből persze még - nem kevés fazonigazítás után - lehet akár lányok kedvence is a gólyatáborban! Egy jó IPA a virágos rét illatfelhőjével bódít és csiklandoz, egy jó IPA a komló rohamát a citrusokkal megtámogató csatárlánc a nyelved dombhátán, ez a főzet egyelőre még csak egy olyan kaszáló, ahová a szénatolvaj jóval kaszálás után érkezett és már csak a maradékot sallózhatta össze, ezért az árokpartot is betakarította.
Düsi szerint "marha jó próbálkozás", aminek inkább utótagjával értek egyet, és biztos, hogy ez a legkevésbé piacképes a háromból. Nem csak egy erősebb szűrés kívántatik neki, de a lényeg, az ízbomba is befulladt benne.

Ha az ember nem feltétlenül a korábbi IPA élményein keresztül ítéli meg ezt a sört, akkor messze jobb értékelést ad neki, mint Pável barátom. Szerintem sem érezni a harsány, gyümölcsösbe átforduló komlós ízt, de így is messze kitűnne a legtöbb kontinentális lager ízvilágából, vadságával, tavaszias élénkségével.
- Düs.

►    IMPERIAL STOUT

Fejedelmi! - summázta egyetlen sóhajjal kóstolónk végén Düsi ezt az éjfekete szépséget: kávébarna habja súlyos koronaként ül a tetején, azonnal bele szeretnénk harapni. Mint egy latte sűrű habkoronája, csak nem hóka, hanem csokiszínben. Mire magunkba döntjük lassú falatokban, belépünk a szinesztézia birodalmába: íze lesz a színeknek, és a fekete többé nem az érettségi öltönyünk kopottságát vagy az emósok zsíros haját jelenti többé, hanem súlyt és harmóniát.
Ő is gyártósorképes már, csak kelleténél savanykásabb, és karamella helyett uralkodóbbak a pirított ízek, olyan, mint egy szendvics kissé szikkadt pirítósból, ami odakapott, de a legjobb tartalommal.

Erre már tényleg csak azt tudom mondani, hogy az egyik legfantasztikusabb kóstolási élményem volt. Abszolút Imperial Stout jellegű, mégha talán nem is a 9-10 % közelében jár az alkoholtartalma. (7,5 biztosan megvan). Brutálisan pörkölt kávés, teljesen száraz, mégis édeskés ízbe fordul át a már szinte leégett pirítósra emlékeztető karamelles íz. Bleu d'Auvergne-el baromi finom.
Düs.

És végül álljon itt teljesen szerkesztetlenül a gyártó emlékezetből való felidézése, hogy miképp is születtek ezek a nedük:

"A stout egy Muntons féle Russian Imperial Stout malátaszirupból készült, plusz raktam bele Magnum pelletet, és talán egy kis Fuggles tobozt is. Valamint egy erősen pácolt tölgyfadarabkát (direkt erre a célra készítik), illetve némi durvára darált füstölt malátát, illetve barnacukrot és kandiscukort.
Ezek mind felsőerjesztésű élesztők, szobahőmérsékleten dolgoznak - asszem ez jó sokáig 10 nap erjedt, majd egy hetet utóerjedt palackban (erjesztőcukorkával) - ami nem egy nagyon jó cucc, ma már nem használom, és kb dec 12 óta hűvösben kondícionákódik.

Az IPA az egy Muntons Connosieur IPA szirupból van, plusz egy "hopped spraymalt" - komlózott malátapor - ezekben mind target komló van, ami nem elég, ezért tettem hozzá sok Cascade pelletet és tobozt, majd palackozásnál még Fuggles tobozt, vagy pelletet. Utóerjesztés kandiscukorral történt. (Igazából ez az IPA kicsit el van szúrva, először kevés cukorkát tettem bele, aztán ki kellett bontani és másodszor is utánaerjeszteni, úgyhogy végül ők is dec 12 óta kondicionálódnak.

A Nelson's Revenge Yorkshire Bitterről fogalmam sincs milyennek kéne lennei, ezért igyekeztem nem nagyon variálni vele, hogy megtudjam, asszem egy kis fuggles komló van benne pluszba. és az csak kb egy hónapja kondícionálódik.

Örülök, hogy ízlett."

A legfontosabbat majdnem elfelejtettem: Mit is ettünk hozzájuk?

A Yorkshire Bitter sushit kapott (szerencsére nem is volt túl keserű a halhoz)

Az IPA kísérője kőrözöttes zsömle volt, sok lilahagymával, és (sajnos) nem elég erős paprikával. Fel kellett volna bontani mellé a lime-os salsa-s mogyit - elfelejtődött.

Az Imperial Stout mellé természetesen Bleu d'Auvergne kéksajt járt.

- Düs.

Düs - pável