Különös medence-helyzetben van hazánk. Nem csak földrajzilag élünk völgyben a Kárpát-medence lejtése miatt, hanem sörminőségileg is, a nagyipari sörök terén minden szomszédos országban jobb a helyzet mint nálunk, különösen északon és nyugaton. Ezért aztán a múlt heti bécsi portyát szükségesnek látszott egy pozsonyi kirándulással kiegészíteni.

A fővárosban élő sörturista jobban teszi, ha Pozsony helyett Komáromba, de még inkább Párkányba indul sörözni, de gondoljunk a nyugati határszélen élőkre is, nekik megéri átruccanni Pressburg-Pozsony-Bratislava-ba, Különösen miután a szlovák főváros 801-es városi buszjárata óránként közlekedik a szomszédos Rajkára, igaz a menetrend szerint félórás út dugó esetén még 50 percig is eltarthat.

Egyébként északi szomszédaink ugyancsak megirigyelhették az európai nemzetek nagy fővárosait, mert bár Pozsony lakossága messze nem éri el az 500 ezer főt, a környező falvak, kisvárosok és szántóföldek, parlagok csatolásával a területét közel 400 km²-esre duzzasztották, amely alig marad el pl. a kétmilliós Budapestétől.

A belvárosba a nemrég átadott Apollo hídon át jutunk, igazán impozáns látványt nyújt maga a híd is, és a róla látható vár is.

Tegnap gyönyörű meleg őszi nap volt, talán túl meleg is. Arra már nem futotta az erőmből, hogy a várig felkapaszkodjak. Kárpótolt a vároldal őszi látványa, majd kifulladva a napos óváros látványosságai:

De a legnagyobb látványosság számomra a Sedlarska utcában található Dupliners Pub.

Múltkori látogatásom során már szemezgettem a csapolt Velvet-tel, de akkor kifutottam az euróimból. Most okosabb voltam, jó előre elkülönítettem a potom 2,7 eurót a nem mindennapi élményhez. Ez a sör nem csak az ínyet gyönyörködteti, hanem minden más érzéket is, csodálatosan tömött, de mégis folyékony ragyogó fehér habjával, és angol ale-eket imitáló komlós ízével. A Litovel gyár nemrégiben fejlesztette ki a hasonló jellegű Maestro-t, de annak habja gyorsabban "sörösödik", a Velvet azonban percekig tartóan olyan képet mutat, mint egy nagy adag tejszínes fagylalt.

Úgy látszik az ausztriai és szlovák kirándulások elmaradhatatlan része a helyi Billa áruházak meglátogatása, tényleg figyelemre méltó sörválasztékuk mellett rengeteg déligyümölcs, hal, édesség és más finomság található itt. Nálunk is működött régebben pár Billa, de a viszonylag nagy árubőség mellett kissé snasszos volt az Arany ászokok, Dreherek, Borsodi sörök látványa.

Most akciósan, 3 euróért adtak egy négy üveges bőröndöcskét Šariš Red-ekkel töltve, valamint 50 centhez közeli áron a legtöbb szlovák és cseh alapsört.

A Kő téri Tescoban újabb darabokkal lehetett kiegészíteni a vadászzsákmányt. Bakalař-zsal is, ez volt a nyári Deák-téri sörfesztivál egyik sörbúvár-díjazottja. Betettem még a kosárba egy barna Tatranský Zamek-et, ezt neve alapján szlováknak véltem. Már itthon derült ki, hogy ugyanúgy a rakovníkiak főzik, mint a Bakalař-t. No sebaj.

És íme, a már megszokott sörtrófeák:

(osztrák Hubertus barna, Topvar tmavý, Tatranský Zamek, Bakalař, Šariš Red, Urpiner 16%, Hoegarden)